Viki története – amikor elfáradsz, de a teendők nem hagyják pihenni
Viki története sokaknak ismerős lehet: munka, család, szervezés, fejben futó listák, és az érzés, hogy jó lenne pihenni, de mindig van még valami. Ez a történet arról szól, miért fontos időben figyelni magadra.
Amikor a nap akkor sem áll meg, ha Te már elfáradtál
Viki reggel elindul.
Nem látványosan nehéz a napja. Kívülről talán csak annyi látszik: dolgozik, intéz, válaszol, figyel, szervez.
De aki élt már így, tudja, hogy ez belülről egészen más.
Már reggel jár az agya.
Mi lesz ma a munkahelyen?
Mire kell válaszolni?
Mit kell elintézni?
Mi vár otthon?
Mit nem szabad elfelejteni?
A nap elindul, és Viki viszi magával.
Egy üzenet.
Egy döntés.
Egy határidő.
Egy telefon.
Egy újabb kérés.
Egy újabb gondolat, amit fejben kell tartani.
Nem biztos, hogy panaszkodik.
Sőt, lehet, hogy sokáig ő maga sem nevezi ezt tehernek.
Csak teszi a dolgát.
Mert így szoktuk.
Mire elfáradna, még mindig van tovább
A munka véget ér, de a nap nem.
Még van vacsora.
Még van mosás.
Még van holnapi szervezés.
Még van válaszolatlan üzenet.
Még van valaki, akinek szüksége van rá.
Még van valami, amit „csak gyorsan” el kell intézni.
Viki elfárad, de a teendők nem hagyják pihenni.
Ez az a mondat, amiben sokan magukra ismernek.
Mert nem arról van szó, hogy ne akarna pihenni.
Pontosan tudja, hogy jólesne.
Csak mindig van még valami.
És közben egyre kevesebb marad belőle saját magának.
„Sok volt mostanában”
Lehet, hogy Viki nem úgy fogalmaz, hogy fáj valamije.
Lehet, hogy nem nevez meg konkrét pontot.
Lehet, hogy csak annyit mond:
„Sok volt mostanában.”
Ebben benne lehet a munka.
Benne lehet a felelősség.
A család.
A figyelem.
A szervezés.
A gondolkodás.
Az, hogy másokra mindig jut energia, magára pedig sokszor csak a nap végén gondol.
És lehet, hogy pontosan tudja, mire vágyik.
Pihenni szeretne.
Erőt gyűjteni.
Feltöltődni.
Egy órára kiszállni abból, hogy mindig mindent tartani kell.
Ez nagyon emberi vágy.
Nem luxus.
Nem gyengeség.
Egy jelzés, hogy ideje lenne magára is gondolnia.
A test is viszi azt, amit fejben hordozol
Sokszor azt hisszük, a testi terhelés csak emelésből, állásból, hajolásból vagy mozgásból jön.
Pedig az egész napos készenlét is nyomot hagyhat.
Amikor figyelsz.
Amikor döntesz.
Amikor tartod magad.
Amikor alkalmazkodsz.
Amikor egyszerre több szerepben kell jelen lenned.
A test nem külön él ettől.
Ott van minden napodban.
Tart akkor is, amikor már fáradt vagy.
Alkalmazkodik akkor is, amikor sietsz.
Segít akkor is, amikor fejben már túl sok minden fut egyszerre.
És sokáig csendben teszi a dolgát.
Ezért fontos a megelőzés.
Nem akkor gondolni magadra, amikor már teljesen elfogytál.
Hanem előbb.
Amikor érzed, hogy jólesne megállni.
Amikor pihennél.
Amikor feltöltődnél.
Amikor szeretnél újra kicsit könnyebbnek lenni.
Viki története sokaké
Lehet, hogy Viki története egy anyáé.
Lehet, hogy egy irodai dolgozóé.
Lehet, hogy egy vezetőé.
Lehet, hogy egy vállalkozóé.
Lehet, hogy bárkié, aki nap mint nap tartja magát, a munkát, az otthont, a családot, a feladatokat.
A közös pont nem a munkakör.
Hanem az érzés:
elfáradok, de mennem kell tovább.
A Prevenciós Masszázs ebben a történetben nem újabb feladat.
Nem még egy dolog a naptárban, amit „le kell tudni”.
Hanem egy idő, amit végre nem másnak adsz.
Hanem magadnak.
A megelőzés itt kezdődik
A megelőzés nem mindig nagy döntés.
Néha csak annyi, hogy észreveszed:
így nem lehet mindig a sor végén maradni.
A tested minden nap érted dolgozik.
A fejed sok mindent tart.
A tested sok mindent visz.
Te pedig sokáig természetesnek veszed, hogy bírnod kell.
De nem csak akkor vagy fontos, amikor már elfogytál.
Nem csak akkor érdemelsz figyelmet, amikor már muszáj megállni.
A megelőzés ott kezdődik, amikor időben adsz magadnak pihenést, feltöltődést, könnyebb testérzetet, egy kis figyelmet.
Viki története erről szól.
És talán Rólad is.
A tested egy életen át érted dolgozik.
Te mit teszel érte?
